őskor - (mai ember kialakulása)  i.e. kb 160 000 - i.e. 60 000 ig
Őskor: az emberiség történelmének legkorábbi, törzsi  („ősközösség”) keretek között zajló szakasza
Kőkorszak: kőeszközök használata (pattintott kőkor, csiszolt kőkor)

Paleolitikum (őskőkor, pattintott kőkor), kb. i. e. 60-10 ezerig tart: vadásztársadalmak, zsákmányoló életmód (vadászat, halászat, gyűjtögetés)
Mezolitikum (átmeneti kőkor)
Neolitikum (újkőkor, csiszolt kőkor), kb. i. e. 9000 és 3000 között: letelepült termelő életmód (földművelés, állattenyésztés, szövés-fonás, fazekasság)
Réz és bronzkor: réz és bronz eszközök, egyes területeken kialakul az írás, az emberiség átlép az ókorba (Egyiptom, Mezopotámia) kb. i.e. 3500 körül
Vaskor: vasszerszámok, fegyverek kb. i.e. 1200 körül

Az építészet, architektúra
1. Házak, városok
Az ősember lakóhelyét kezdetben a természet adta lehetőségek határozták meg (barlangok)
Amikor már maga építi házát, még sokáig nem időtálló anyagokat használt (föld, fa, lomb, nád, sás, fű)
A neolitikumban már megjelenik a kő, a vályog és a napon szárított tégla, létrejönnek nagyobb települések, sőt az első városok (Jerikó, Catal Hüyük, Harappa, Mohendzso-Daro)
a/ Jerikó, Izrael, i. e. 6000 k.


A világ talán legősibb városa
Egy torony és 2 m vastag, kb. 3 m magas falak védték körben
Kőeszközeik és kőedényeik voltak
Lakóházaikban tartották halottaik  gipsszel bevont koponyáját, a szemek helyére kagylóhéjat tettek
Jerikó a közel-keleti neolitikum egyik legfontosabb lelőhelye (Tell-esz-Szultán). A legkorábbi emlékek az ún. Natúfi-kultúra korából valók (i. e. 10-9. évezred). A letelepült életmód a település gyors expanziójához vezetett (i. e. 8300-7400). Minthogy vízlelőhely közelében feküdt, alighanem fontos kereskedelmi gócpont volt. A Holt-tengerről való só és bitumen (szurok) cserélhetett itt gazdát türkizért, a porceláncsiga kagylójáért és obszidiánért (ebből a vulkáni üvegből szerszám készült). A város lakói meggazdagodtak, és fallal vették körül városukat, védelemül az irigy szomszédok ellen. Napjainkban is látható a nyugati oldalon az 5,75 m magas kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye. A nyugati oldalon feltártak egy, a fal belső oldalához csatlakozó kőtornyot. A településen közel 2000 ember élhetett. A következő korszak (kb. i. e. 7400-5800) leghíresebb leletei azok az emberi koponyák voltak, amelyeken fehér agyagból rekonstruálták az arcvonásokat. A koponyák talán az ősök kultuszát jelzik. A városi civilizáció a korai bronzkorban alakult ki. I. e. 2300 körül új betelepülők, az amurrú törzsek érkeztek a területre.
Jerikó i. e. 1325 körül elpusztult. Ezt a bibliai hagyomány kapcsolatba hozza az izraeli törzsek korai bevándorlásával. Józsué könyve (5,6) írja le Jerikó bevételét, mely szerint „amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.”

b/ Catal-Hüyük, Törökország,  i. e. 6000 k.

1000 évig lakott település volt
A tetőn lévő nyíláson át lehetett bejutni a szűk házakba
Halottaikkal együtt éltek, a falak melletti padkák alá temették őket, ezeken aludtak
A falakra képeket festettek, készítettek szobrokat, domborműveket
Már készítettek agyag edényeket

c/ Harappa, India

d/ Mohendzso-Daro, India, i. e. 6e. k.


2. Kultikus építmények, megalitikus építészet
Már Jerikóban találtak templom céljára épült helyiséget
A neolitikus Európában hatalmas („megalit”) kövekből rótt építmények készültek
Valószínűleg  kultikus célokat szolgáltak

Kevéssé kidolgozott, hosszú kődarab, amelyet egyik végével kultikus célból a földbe ásnak
Inkább szobor mint épület

b/ Dolmen (kelta elnevezés)
Függőlegesen a földbe beásott óriási kövekre (5-6 db.) ráfektetett kőlap, néha sír megjelölésére szolgált


c/ Cromlech, kromlech (kelta)
Durván megmunkált, földből kiemelkedő, rendkívül nagy kövek együttese, szabályosan, egy középső magasabb kő körül elrendezve
Az egymás melletti kövekre esetleg vízszintes helyzetűek kerülhetnek


A korszak legtöbb fennmaradt emléke egy-egy kőszál, kőoszlop illetve ezek együttese, melyet breton kifejezéssel menhírnek nevezünk. A legnagyobb ilyen kőszálakat Franciaország nyugati részén találták, közöttük húsz méter magasságú, alul négy-öt méter átmérőjű kőtömböket is felfedeztek. A másik jellegzetes megalitikus építmény a kőasztal, "dolmen": függőleges kövekkel körülvett és egy hatalmas, lapos szikladarabbal letakart mesterséges barlang, melyet temetkezési célra, síremléknek használtak. A franciaországi Bretagne vidékén túl a mai Spanyolország és Portugália területén is felfedeztek ilyent.

Stonehenge, Anglia, bronzkor
A cromlech típusú építmények legjelentősebb példája
Talán kultikus célt szolgált, esetleg csillagászati ismereteket rögzített, segítette a földművelő közösség munkáját



III. Szobrászat (plasztika)
Plasztika (a görög plasztiké szóból), a képzőművészet egyik legősibb ága, mely tárgyát, többnyire az emberi vagy állati testet szilárd anyagból, 3 dimenzióban ábrázolja
Lehet körplasztika vagy dombormű,  kisplasztika vagy monumentális szobor

Willendorfi Vénusz, Ausztria, paleolitikum (i. e. 30 000 k.)
    
Szegvár-Tűzkövesi „Sarlós isten”, neolitikum, Tiszai kultúra

1. Az őskor festészete
A paleolitikum végén jelenik meg
Barlangokban, sziklafalakra került
Karcolással és (vagy) természetes anyagok kenésével (korom, vér, zsiradékok, földfestékek) készült


A legkorábbiak a Pireneusok és a Kantabriai-hegység spanyol és francia felén található barlangokban került elő
Hasonló jellegűek a barlangok képei (egységes stílus)

Lascaux (Franciaország) és Altamira (Spanyolország), paleolitikum (i. e. 15 000 k.)

       

b/ Kompozíció
A sziklafalon, főleg a barlangok mennyezetén látszólag rendszertelenül sorakozó képelemek eltérő időből, különböző kezektől származnak
Nincs kerete
A rendező elvet, ha volt ilyen, nem ismerjük

állatok a legjellemzőbb nézetből - oldalról, ahonnét a legtöbb ismeret mutatható – láthatóak
Az oldal nézet néha más nézőponttal keveredik, pl. az állatok szarvainál (csavartperspektíva)

Az állatok rajza jól megfigyelt, remek a mozgásuk


Az ember ábrázolása kezdetleges, „pálcikaember”



használati tárgyak
A legősibb díszítési eljárás, amit már az őskorból fennmaradt cserépedényeken is megtalálhatunk, a karcolt, vésett motívumok megjelenése. Ezeket a még nedves anyagú edény falába karcolták, akár egy kis fa ág segítségével. Az edény szárítása után is van lehetőség mechanikus díszítésre. Az ún. kavicsolás, esetében a még nyers, de már száradt edényt folyami kavics sima felületével megdörzsölve a nyers cserépen sima felület jön létre. Ez az égetés után fényessé válik, ami elüt a környezet homogén matt felületétől. Ezt az eljárást alkalmazzák a fekete kerámiák esetében is.
ctzvubijo